2017.06.17 Szajki tavak - Kisvásárhely
A Szajki tavaknál befejezett túránk folytatásának napjához értünk, amikor láttam, hogy az általam is figyelemmel kísért onmagamhoz.blog.hu írója, pont szembe fog jönni velünk.
Nagy izgalommal vártam, hogy vajon sikerül e találkoznunk vele. 2 autós logisztikával csináltuk a túrát, így amikor Kisvásárhelyre átvittük az autót, akkor egy kis ajándékot hagytam neki a bélyegződobozban, egy rövid üzenettel.
Már 11 óra is elmúlt, mire el tudtunk indulni, mert a csapat tagjait nehéz volt a lángosozás utáni italozgatásból elmozdítani.
A Vas és Zala megye határához érve még kipillantottunk a Csörgető-patak gátjára, itt már szinte teljesen elborította a nád a tavat. 
Alapvetően jól járható árnyékos szekérutakon, és néha aszfalton vezetett az utunk, csak néha értünk olyan szakaszra, amit ritkán járnak autóval, és a csalán megcsipkedheti azt, aki rövidnadrágban túrázik.
Néhol a jelzéseket is már eltakarja, így oda kellett figyelni a kanyarodásokra. Az öreg erdőhöz érve beszélgetve bandukoltunk, amikor a jól járható út elkanyarodott jobbra.
50-100 méter után elkezdett gyanússá válni, hogy valami nem stimmel, így rápillantottam a GPS-re és látom, hogy a hivatalos út egyenesen vitt volna tovább, viszont felnézve előttünk meg a távolban is megpillantottam egy jelzést!
Gyorsan eldöntöttem, hogy akkor inkább ezeken megyünk, mint a kevésbé járható úton, amin egy kerítést is jelzett a térkép. Jó döntésnek bizonyult, mert hamar jó irányba fordítottak a régi jelzések, amelyeken jó 500 métert párhuzamosan mentünk a mostani hivatalos útvonallal.
A távolban láttuk is, amit egy kéktúrázó pár ott halad és amikor egy magaslesnél a régi út tűnt csalánosabbnak, így vissza is tértünk és haladtunk tovább. Innen már nézegettem a fedett magasleseket, hogy Andi helyében melyiket választanám, ha mindenképp a szabadban kellene aludnia.
Végül 1.2 km volt már csak a bélyegzőhelyig, ahol találtam egy takaros magaslest paddal, ezt le is fotóztam. 
Az egykori Ötvös vasútállomáshoz vezető útra kiérve visszanéztem, hogy ember legyen a talpán, aki a jelzést észreveszi, annyira be volt nőve, így míg a többiek utolértek, előkaptam a metszőollómat, és a megritkítottam a belógó ágakat.
A vasúti hídhoz 3 és fél órával az indulásunk után értünk, itt még egy kis térerő is volt, ami valamelyest megnyugtatott, hiszen ezen a környéken kellett volna találkoznunk a túra után Andival.
A bélyegzőhelyen értük utol a kéktúrázó párt, mi is előkaptuk a füzeteinket, majd hamar indultunk is tovább. Néhány helyen még gond volt a jelzések észrevehetőségével, így nem tettem el a metszőollót, de még így is maradt bőven, mert csak a legszükségesebb esetekben használtam, míg a többiek beérnek.
A Dergecsi erdőben sétálva 15 óra 10 perckor jött el az a pillanat, amikor megláttam a szembe gyalogló vidáman mosolygó leányt, nagyon örültem a találkozásnak!
Meg is tudtuk beszélni, hogy a túra után velünk tart, majd elmegyünk érte az Ötvösi pecsételőhelyre. Nagy lelkesedésemben gyors tippként kb. egy óra múlva találkozunk felkiáltással elbúcsúztunk, majd út közben ránéztem a GPS-re és nekünk még 6 km volt az autóig :)
Ez úgy önmagában még nem lett volna gond, mert én beállítottam a magam biotempomatját 6 km/órára, csak a túratársaim nem voltak rá testben és lélekben felkészülve, így végül picit visszalassítottam :)
Amikor ráfordultunk az utolsó egyenes szakaszra, akkor menet közben már valamivel tudatosabb számolással megtippeltem az érkezésünket és gyorsan megírtam Andinak, nehogy aggódjon. Perceken belül csipogott a telefonom, hogy vette az üzenetet :)
Kisvásárhelyen a bélyegző rendben volt, fáradtan huppantunk le az autóba, és átautóztunk az Ötvösi pecsételőhelyre Andiért, majd a Szajki tavakhoz a másik autóért, miközben a többiek bebuszoztak Sümegre helyet keresni a 9 fősre duzzadt társaságunknak.
Végül a Vár csárdában találtak helyet, ami nem a legolcsóbb, de nagyon rendben volt a kiszolgálás és a kaják is.
Ezután elfoglaltuk a szállást és gyalog besétáltunk a Püspöki palota pincéjéhez, hogy picit borozgassunk túra után :)
A szállásra visszaérve még énekeltünk, gitároztunk picit, nagyon jó nap volt és örültünk, hogy Andi is bekapcsolódott az összes programba.
Másnap reggel szép időre ébredtünk, és a teraszról nagyon szép várra néző napsütötte panorámát is kaptunk.
Reggeli után elindulunk az autóbusz állomás felé, csak közben Andi kérésére megálltunk még vásárolni, az a 10 perc még belefér.
Legnagyobb meglepetésemre még Karcsinál is gyorsabban végzett, pedig ő csak pár sörért ugrott be, mert a mi utunkba kocsma nem volt :)
Az állomáson kikerestük a buszainkat, majd elbúcsúztunk Anditól, nagyon jó volt vele találkozni, hogy a szavaival éljek boldogságosság :)
Zalaszántón a buszról leszállva a presszóhoz mentünk bélyegezni, majd el is kezdtük rögvest a túrát.
Első megállóhelyünk a Szent Donát kápolnánál volt, ahonnan szép rálátás nyílt a tájra. 
Tovább emelkedve hamarosan a Sztupa megszentelt területére értünk, amelyet alaposan körbejártunk és megforgattuk az imamalmokat is.
Leereszkedve a Kovácsi-patak völgyébe, bevártuk a csapat végét a kissé elhanyagolt pihenőnél, majd folytatva az utunkat, majdnem felmentünk a Hermán-tó-hegyi bazaltbányába, de sikerült idejében észrevenni a jelzett utat.
A Kovácsi-mező szélén gyalogolva gyönyörködtünk a tájban, és már nézegettük az előttünk levő magaslatokat, hogy melyikre kell felmennünk, amikor hitelen bevitt az út az erdőbe, ahol pedig az árnyéklos út esett jól.
Amikor az út újra kiért egy mezőre, lassan elénk tárult Tátika is, melyet a műúton átérve, egy szuszogtató emelkedővel kezdtünk megközelíteni.
A "csúcstámadás" előtt szerencsére volt egy pihenőhely, amit ki is használtunk ebédelésre, majd felmentünk a várromokhoz.
Innen nehéz volt tovább indítani a csapatot, mert a látvány a várrommal, a táj a Balatonnal lenyűgözött mindenkit.
Folytatva az utat, egy őserdőbe csöppentünk, ahol egész picinek érezhettük magunkat az óriási fák között.
Aztán szép lassan kiértünk az öreg fák közül és a talpunk alá is egyre keményebb burkolatú utak kerültek, így érkeztünk meg Sarvaly környékére.
Itt keresgéltük az erdészházat, majd mikor megtaláltuk bélyegeztünk, és mivel már elegünk volt az aszfaltból, megpróbáltuk mihamarabb bedarálni ezt a kellemetlen szakaszt.
A Mogyorósi-dombnál még szerencsére volt egy rövid murvás szakasz, ahonnan már érezhetően el kezdett "növekedni" a vár, majd egy út menti ösvényen értünk be a Sümeg táblához.
Innen még bő 1 km volt a buszállomás, ahol a kocsikat hagytuk, így ezen a szakaszon is túltettük magunkat, majd leültünk a Kisfaludy étteremhez vacsorázni.
Szép hétvége volt, köszönet mindenkinek a részvételért!
